TŐSZÁMRA HANGOLVA - I. rész

Nem mindegy, hektáronként hány növényből akarjuk kihozni a maximumot. Ami egy gyengébb termőhelyen túl sok lehet, az egy nagy terméspotenciálú táblán vagy táblarészen éppen a magasabb termés kulcsa. A kérdés tehát nem pusztán az, hogy hány tő fér el egy hektáron, hanem az, hanem az, hogy mennyi tő mellett tudjuk a DEKALB hibridekben rejlő terméspotenciált a legeredményesebben kihasználni. Cikksorozatunkban három termésszinten, szélsőséges tőszámokon adunk választ a kérdésre: Hol van az optimum!?

Mit mutat a DEKALB kukoricahibridek tőszámreakciója Kapospulán, 5 t/ha termésszinten?

A Bayer Magyarországon jelentős hazai tapasztalattal rendelkezik ezen a területen: több mint tíz éve működtetünk mezoparcellás kísérleti hálózatot, amelyben a különböző DEKALB hibridek tőszámreakcióját vizsgáljuk több ismétlésben, 40 000 tő/ha és 110 000 tő/ha közötti sűrítési tartományban. 2025-ben 16 hazai kísérleti helyszínen több mint 80 000 adatpontot gyűjtöttünk különböző termésszintekről, 4 és 16 t/ha közötti hozamtartományban. Ezt az adatbázist 2026-ban egy különleges, kisparcellás kísérleti helyszínnel egészítettük ki Kapospula határában. Az egyhektáros kísérleti területen április 7-én több mint 600 DEKALB kukoricaparcellát vetettünk el öt ismétlésben. Az évjárat rendkívül száraz volt: vetéstől szeptemberig mindössze 90 mm csapadék hullott a térségben. Az évközi drónos felvételezések ugyanakkor jól igazolták a kísérlet homogenitását és magas minőségét még ezen az alacsony termésszinten is.

A terület betakarítását és mérését 2026. szeptember 10-én végeztük el a Bayer szatymazi nemesítőcsapatának kisparcellás kombájnjával. A hozamadatok mellett parcellaszintű információt kaptunk a hektolitersúlyról és a hibridek csőeredési magasságáról is, modern szenzoros mérési technológia segítségével.

 
Táblázat: Összesített eredmény a DEKALB hibridek teljesítményéről különböző tőszámokon érésidő szerint növekvő sorrendben, Kapospula, 2026.

A táblázat egyetlen helyszín és egy adott évjárat eredményeit mutatja be, ezért az adatok értelmezésekor ezt fontos figyelembe venni. A kapospulai eredmények a több év alatt, több száz helyszínről gyűjtött adatbázisunknak csak egy szerény részét képviselik. Szakmai döntésekhez továbbra is a több helyszínből és több évjáratból származó, összesített trendek adnak stabilabb alapot. Ugyanakkor a kapospulai kísérlet kiváló minősége és az abból kiolvasható aktuális szakmai üzenetek indokolttá teszik az eredmények részletesebb bemutatását.

A 2026-os kapospulai DEKALB kukorica tőszámreakciós kísérlet főbb következtetései:

• A korai vetésidő – április 7. – és a vetéskor kijuttatott folyékony NP starter műtrágya 20 l/ha dózisban, 200 l/ha lémennyiséggel hozzájárult az egyöntetű keléshez a száraz áprilisi körülmények ellenére.
• Az évjárat sajátosságai alapján általánosságban megállapítható, hogy ezen a helyszínen a korán virágzó, FAO 300 eleji hibridek érték el a legmagasabb hozamokat.
• A legtöbb hibrid hozammaximuma 55 000 tő/ha körül alakult. A hektáronkénti vetőmagköltséggel kalkulálva azonban több esetben a 40 000 tő/ha-os parcellák adták a legmagasabb profitot, például a DKC4253, DKC4712, DKC4897 és DKC5148 hibrideknél. Ezek a hibridek az erősen flexibilis csőtípussal rendelkező genetikáink közé tartoznak.
• A hibridek aszály- és stressztűrő képessége jól értelmezhető abból, hogy a tőszám emelkedésével, vagyis az egy növényre jutó élettér csökkenésével mennyire képesek megtartani termésszintjüket. E tekintetben kiemelkedő teljesítményt mutatott a DKC4533, a DKC5342 és a DKC5075. Ezeket a hibrideket inkább a fix csőtípussal rendelkező genetikáink közé soroljuk: aszályos körülmények között jól tartják a csőméretet, ugyanakkor magas, 12 t/ha feletti várható termésszint esetén mindenképpen indokolt a sűrítésük.
• A kényszerérés miatt a hibridek közötti szemnedvesség-különbség minimális volt. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy a 40 000 tő/ha-os parcellák betakarításkori szemnedvessége átlagosan 0,4 százalékponttal alacsonyabb volt, mint a 80 000 tő/ha-os parcelláké.
• A csőeredési magasságban és a hektolitersúlyban tapasztalt eltérések elsősorban genetikai különbségekre vezethetők vissza. Betakarításig egyik hibrid sem dőlt vagy rogyott meg. A 40 000 tő/ha-os parcellák csőeredési magassága átlagosan 10 cm-rel alacsonyabb volt, mint a 80 000 tő/ha-os parcelláké, ami kedvezőbb súlyponti helyzetet és jobb megdőlés-ellenállóságot eredményezhet. A tárolhatóság szempontjából fontos kiemelni, hogy a hibridek hektolitersúlya között akár 10%-os eltérés is jelentkezett, és az értékek a tőszám emelkedésével általában gyengülő tendenciát mutattak.

A kukorica helyes tőszámválasztása ma már egyértelműen kockázatmenedzsmenti kérdés. A döntés alapja a reális célhozam meghatározása, amelyet legkésőbb a vetést megelőzően szükséges pontosítani. Biztonságosabb stratégiát jelenthet a flexibilis csőtípusú hibridek alkalmazása akár 40 000 tő/ha tőszámon is, ugyanakkor számolni kell azzal, hogy normál vagy kedvezőbb csapadékeloszlású évjáratban a gyengébb talajborítottság gyomszabályozási kihívásokat okozhat. Emellett fennállhat annak kockázata is, hogy a termőtáblán kiaknázatlan terméspotenciál marad, amelyet a kétcsövűségre való hajlam sem feltétlenül képes kompenzálni. 

Szintén racionális megközelítés lehet a kiváló aszály- és stressztűrő képességgel rendelkező, ugyanakkor inkább fix csőtípusú hibridek választása. Ezeknél azonban kerülni kell a szélsőségesen alacsony tőszámot. Amennyiben az ilyen hibrideket 60 000 tő/ha alatti állománysűrűséggel termesztjük, jelentős és sok esetben indokolatlan termelési kockázatot vállalunk.

A termésszint emelkedésével együtt nő a hibridek tőszám optimum értéke is, mely a cikksorozat következő részeiben lesz részletesen bemutatva. 

Az érésidő diverzifikációja szintén fontos kockázatmérséklő eszköz, mivel eltérő évjáratokban más-más virágzási időszak válhat előnyössé. 2025-ben például az idei évvel ellentétben a közép- és késői érésidejű hibridek virágzása, valamint szemkitelítődési időszaka esett kedvezőbb körülmények közé, ezért ezek teljesítménye jelentősen meghaladta a korai hibridekét.

A korai vetésre alkalmas hibridek időben történő elvetése tovább növelheti a termésbiztonságot, mivel a növények hamarabb tudják hasznosítani a tavasszal még rendelkezésre álló talajnedvességet. A korábban kialakuló és mélyebbre hatoló gyökérzet kedvezően befolyásolhatja a nyári hő- és szárazságstressz átvészelését. Ugyanakkor a korai vetés esetében figyelembe kell venni a május eleji fagyok esetleges kockázatát is.

Összességében a kapospulai eredmények megerősítik, hogy a tőszám megválasztása nem kezelhető általános, minden helyzetre érvényes technológiai elemként. A döntést a hibrid csőtípusa, stressztűrő képessége, a termőhely adottságai és a reális célhozam együttes figyelembevételével érdemes meghozni.

Fröhlich Benjámin
Bayer Crop Science