Aszályból takarmánykockázat – mit jelent a kényszersilózott kukorica a tehenészeteknek?

A magyar nyelv változatossága ellenére is nehéz megfelelő szavakat találni az idei mezőgazdasági évjárat okozta nehézségek leírására. Az őszi vetésű szálastakarmányok gyenge zöldhozama után a silókukorica-állományokat is súlyosan érintette az extrém hőség és az aszály. A kedvezőtlen termőhelyi és időjárási körülmények miatt számos állományt a tervezettnél sokkal korábban, kényszersilózni kellett, ami a szántóföldi veszteségek egy részét a tehenészetek takarmányozási rendszerére helyezte át.

Ideális esetben a silókukorica csöveiben az érés során felhalmozódó keményítő adja a szilázs egyik legfontosabb energiaforrását, miközben a növényi rost megfelelő emészthetősége is hozzájárul a takarmány értékéhez. Az idei évjáratban azonban sok állomány több, egymást követő súlyos stresszhatással találkozott. Gyenge kelés, fagy, elhúzódó aszály, virágzáskori 40 °C feletti hőmérséklet, kártevők.

Ahol a növényállomány nem tudott megfelelően fejlődni, illetve a megtermékenyülés és a szemképződés is elmaradt, ott a korai betakarítás szükségszerű kompromisszummá vált. A megfelelő szárazanyag-tartalom, a taposhatóság és a biztonságos erjedés érdekében már július végén megkezdődtek a betakarítási munkák. A kényszerűen betakarított, kevés szemtermést tartalmazó kukoricaszilázs beltartalma jelentősen eltér a normál évjáratban megszokott értékektől.

Miért jelenthet problémát a cső nélküli vagy kevés szemet tartalmazó kukoricaszilázs?

A cső nélküli, kényszersilózott kukorica etetése olyan összetett élettani és állat-egészségügyi láncreakciót indíthat el a tejelő szarvasmarha szervezetében, amely komoly szakmai felkészültség nélkül veszélybe sodorhatja a teljes állomány egészségét és a gazdaság tejbevételét.

A legfontosabb kockázatok:

• Alacsonyabb energiatartalom: az alacsony keményítőtartalmú szilázs kevesebb energiát biztosíthat. Ha ezt a teljes takarmányadag nem kompenzálja, csökkenhet a tejtermelés, illetve a tömeges zsírmobilizácó hamar ketózishoz és zsírmáj-szindrómához vezethet.
• Magasabb rostterhelés: a nagyobb NDF-tartalom és a rost lassabb bendőbeli kiürülése fizikai teltségérzetet okozhat, ezáltal korlátozhatja a szárazanyag-felvételt. A rost emészthetősége ezért ugyanolyan fontos, mint annak mennyisége.
• Nem megfelelő erjedés: a túl nedves vagy túl száraz alapanyag egyaránt ronthatja a fermentáció minőségét. A nem megfelelően erjedt szilázsban a vajsav és más nem kívánatos fermentációs termékek megjelenése is jelezheti a Clostridium baktériumok okozta kedvezőtlen erjedést. Ez csökkentheti a takarmányfelvételt és a szilázs takarmányértékét.
• Nitrát-felhalmozódás: aszályos körülmények között a nitrát különösen a kukorica alsó szárrészében halmozódhat fel. A túl alacsony tarlómagassággal betakarított, aszály sújtotta állomány ezért nagyobb nitrátkockázatot jelenthet.
• Mikotoxinok kockázata: a hő- és aszálystressz, a rosszul fejlődő vagy sérült csövek növelhetik egyes penészgombák és az általuk termelt mikotoxinok kockázatát. Ezért az aszályos évjáratból származó, gyanús szilázs esetében a mikotoxin-vizsgálat is indokolt lehet.

Milyen megoldások alkalmazhatók a kialakult helyzetben?

A laboratóriumi eredmények alapján kell meghozni a stratégiai döntést arról, hogy a kényszersilózott kukorica milyen arányban építhető be a teljes takarmányadagba. Különösen fontos a szárazanyag-, keményítő-, NDF-, energiatartalom, valamint a nitrát és – szükség esetén – a mikotoxinok vizsgálata.

Magas nitrátkoncentráció esetén a kockázat csökkenthető a szilázs megfelelő arányú hígításával, illetve más, biztonságos takarmányforrások alkalmazásával. A nitrátterhelést mindig a teljes TMR-re és az állatok teljes napi takarmánybevitelére vetítve kell értékelni.

A nem megfelelően erjedt, instabil szilázs esetében a fermentációs paraméterek – például a pH, a tejsav-, ecetsav- és vajsavtartalom – segítenek megítélni a takarmány minőségét. A bendő pufferelését és az ásványianyag-ellátást nem önállóan, hanem a teljes takarmányadag laboreredménye és a takarmányozási szakember számításai alapján érdemes beállítani.

Hogyan segítheti a Bayer a következő évi eredményesebb silókukorica-termelést?

A szélsőséges évjáratok tapasztalatai alapján a következő években még nagyobb jelentősége lehet a termőhelyhez, a betakarítási célhoz és az elérhető vízellátáshoz illeszkedő hibridválasztásnak.

A Bayer silókukorica-portfóliójában több, eltérő termesztési célra és éréscsoportra illeszkedő hibrid található. A következő évi tervezés során többek között az alábbi szempontok kerülhetnek előtérbe:

• Szakmai eredményekkel – zöldhozam és beltartalmi adatokkal – alátámasztott DEKALB silókukorica-portfólió
• széles körű növényvédelmi és termesztéstechnológiai megoldások,
• korai virágzású, másodvetésre is alkalmas hibrid (pl. DKC3513),
• kettős hasznosítású hibridek (pl. DKC5110), amelyek megfelelő körülmények között siló- és szemeskukoricaként is hasznosíthatók,
• a PRECEON silókukorica-rendszer, amely brachitikus növekedésű hibridre, optimalizált tőszámra, agronómiai ajánlásokra és digitális döntéstámogatásra épül,
• hibridspecifikus tőszám- és termesztéstechnológiai ajánlások, valamint
• a FieldView digitális megoldásai, amelyek többek között a növényállapot és a vízfelhasználási térkép nyomon követésével támogathatják a termelői döntéseket.

Az aszály miatti kényszersilózás szükséges rossz lehet egy szélsőséges évjáratban, de megfelelő menedzsmenttel, folyamatos laboratóriumi kontrollal, a takarmányadag célzott átalakításával és a megfelelő kiegészítő takarmányok alkalmazásával a kockázatok jelentősen mérsékelhetők.

Mivel a tudományos előrejelzések alapján a Kárpát-medencében a jövőben is számolnunk kell gyakoribb és súlyosabb aszályos időszakokkal, a következő években a hibridválasztás, a vízgazdálkodás, a precíziós döntéstámogatás és a takarmányozási rugalmasság egyre fontosabb szerepet kaphat. A 2027. évi takarmánynövény-tervezés ezért már nemcsak a maximális terméspotenciálról, hanem a szélsőséges évjáratokkal szembeni üzemi alkalmazkodóképességről is szól.

Fröhlich Benjámin, Bayer Crop Science